Elhanyagolódva

Elhanyagoltam a blogom, ezt kijelenthetem. Hogy szükség van-e magyarázatra? Nem tudom. 

Túl sok minden történt mostanában, változások a munkahelyen, otthon, minden téren és nem éreztem szükségét, hogy "kiírjam magamból" most őket. (vagy talán a módját nem találtam?!)

Hát szépen, lassan szoktatom magam vissza az írásra, itt az egyik kicsapongásom színtere:

http://imola.tumblr.com/

 



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. aug. 12. 10:26)
címkék: és kategóriák: - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !

Felszállás csak izzadásgátlóval!

Hasznos intézkedésnek tartanám, ha bevezetnék, hogy nyáron a tömegközlekedési eszközöket kizárlóag izzadásgátló használata mellett lehessen igénybe venni.

Elborzaszt, hogy reggelente mások izzadtságfelhőjében kell lavíroznom a villamoson. Végülis minden csak megszokás kérdése! Mert a hónaljszőr még oké, ám legyen, ha szeretnék, én kibírom, hogy a metrón ülve a homlokomtól 20 centire szőrszálak merednek, csak ne volna szaga! Azt gondolom, ez egy teljesen normális igény. Bár a megvalósítás mikéntjét még nem dolgoztam ki, mert valahogy ezt is ellenőrizni kellene, ha már ez a szabály és ugye hajlamosak vagyunk áthágni azokat. Szagellenőrök feat jegyellenőrök?:) És ha már itt tartunk, a parfümhasználatot viszont erősen korlátoznám, mert az is felettébb bosszantó, mikor az utasok közé egy maca is vegyül, aki reggel jóóól befújta magát impulzzal. Emberek, védjük a szaglószerveinket!



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. júl. 1. 9:18)
címkék: hónalj, izzadásgátló, izzadság, metró, nyár, tömegközlekedés, villamos és kategóriák: Közzé-lett - 13 komment >>> Főoldalra ajánlom !

Átlépni vagy elhasalni?

Ismeritek azt az érzést, ami összeszorítja a mellkasotokat és ránehezedik a vállatokra? Ami nyomaszt és nem tágít mellőlünk, amíg...amíg szembe nem fordulunk vele és meg nem oldjuk? Ami frusztrál és nem lehet nem törődni vele? Amikor előttetek áll még egy kellemetlen találkozás, egy megoldatlan feladat, egy szituáció, amit úgysem tudsz megkerülni és valahol tudod, hogy alapvetően neked is jobb lesz, ha megugrod, ha megteszed és túl leszel rajta, de csak halogatod és hagyod jó hosszan burjánzani magadban ezt a nyúlós-ragadós frusztrációt..?

Sokszor bosszankodom, mert az esetek többségében magam teremtem meg a szituációt, amikor támadhat ez az érzés -halogatok. És mikor éppen túl vagyok az egyik "megpróbáltatáson" már jön a következő- és kettő között van egy szusszanásnyi időm, mikor igazán önfeledtnek érezhetem magam.

Ez volna a szükséges rossz? Ez volna az "ára" a továbblépésnek, a fejlődésnek, az életnek?! A szemét kis buktatók, amik hiába kicsik - ha egy egész élet viszonylatában nézzük-, de nincs mese, emelni kell a lábat, mert különben simán hasra vágódsz bennük?

 

Elolvasom »



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. jún. 30. 10:49)
címkék: és kategóriák: szösszenetek - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !

Good Bye, Jacko!

Steven Spielberg: „Ahogy nem lesz több Fred Astaire és Elvis Presley, vagy Chuck Berry, nem lesz soha többé Michael Jacksonhoz hasonló. Tehetsége, vonzereje, rejtélyessége legendává teszi őt.”

Mikor ma reggel az előttem ülő hölgy Metropolitan-jának elején megláttam Jacko arcképét és a "Jacko elment" feliratot, kirázott a hideg, ledöbbentem.  Semmi sem örök!- ez volt az első gondolatom. Jackson ott volt, amikor én még csak pisis voltam, és később Fred Astaire-rel együtt szállóigévé vált, hogy : "Hé, benned egy Michael Jackson veszett el!", aztán ott volt a nyaralások alkalmával,mikor együtt táncoltunk unokatestvéreimmel a "dobos számra" - persze akkor még fogalmunk nem volt a szövegéről sem, csak ösztönösen jó volt rá mozogni a magunk kreálta "diszkóban" és Michael Jackson -bár nyilván nem gondoltam rá nap, mint nap, de Ő ott volt a tudatomban, mint mondjuk Madonna. Nem figyeltem a sztárpletykákat róla, nem voltam hatalmas rajongója sem, de tudtam, hogy ki Ő, tudtam, hogy egy élő legenda és tudtam, hogy Ő mindig ott lesz...és hát mégsem...

Döbbenetes, hogy pont a DM kapcsán kezdett el foglalkoztatni ez a világsztár jelenség és a "halhatatlanság", erre ma kapjuk a hírt, hogy elhunyt egy idol, akiről mind-mind elmondható az, amit korábban a DM-ről írtam, hogy előremutatott, hogy stílust teremtett, hogy milliók rajongása övezte őt és milliók életében volt meghatározó ez az előadóművész (is). 

Elolvasom »



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. jún. 26. 9:09)
címkék: elhunyt, Jackson, Madonna, Michael, sztárok és kategóriák: Közzé-lett - 4 komment >>> Főoldalra ajánlom !

Gyorsan múló divat?

A Depeche Mode rácáfolt a saját nevére: nem a "gyorsan múló divat" kategória!

Volt két nemzedék, akiknek "cure-osnak" vagy "mode-osnak" lenni még maga volt az identitás. Az őket követő generációnak már nem úgy és nem azt jelentett a Mode -akiknek jelentett még valamit egyáltalán?-, de ők is érezhették a DM erejét, érezhették azt, hogy ez a banda előremutatott és olyat hozott létre, ami korábban nem létezett (és a mai napig is "szalonképes"). A Depeche Mode fogalommá vált és tegnap este, 29 év után is közel negyvenezres tömeg tombolt rá a szakadó esőben. Gyönyörű látvány volt, mikor a kigyúlt reflektorok kereszttüzében felemelt kézzel széttapsoltuk az esőcseppeket.

Én ahhoz a bizonyos "következő" genercióhoz tartozom. Nem voltam mode-os, tizenévesen talán még nem is ismertem őket. Nem kötnek emlékek hozzájuk. Sosem voltam nagy rajongó. Nem öltöztem "egyenstílusba" sem. És talán nem is tudnék olyan meghatározó együttest mondani a kamaszéveimből, akik hasonló kaliberűek lehettek, mint a Depeche Mode.

Vajon a mai huszonévesek életéből teljesen kimaradt az efféle rajongás? Vagy csak az enyémből?

Talán nem. Voltak rocker csoporttársaim, akiknek biztosan megvoltak a példaképeik, favorizált rock bandáik és magukon viselték a "rocker-jegyeket" és ott voltak a repperré avanzsáltak csapata is, no meg az "i love deep-esek".

Hogy az öltözetem nem tükrözte a zenei ízlésemet, abban biztos vagyok. Azt hiszem a környezetem és a családom által a zenei paletta egy olyan széles spektrumát tudhattam magaménak, ahol a népzene mellette a könnyűzene, az elektronikus és minden más jól megfér egymás mellett.

Letűnt volna a világhírű, "többgenerációs" együttesek kora? És ha igen, miért? Talán már nincs új, ezért nincsenek stílusteremtő, előremutató bandák és az egyre minimálabb felé csúszunk vissza? Hol vannak a nagyok?

(folyt.köv.:)

 



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. jún. 24. 9:38)
címkék: és kategóriák: kultúr - 12 komment >>> Főoldalra ajánlom !

Infantilizmus vagy játékosság?

Mi számít infantilisnak? És mikor beszélünk egyszerűen csak arról, hogy képesek vagyunk felszabadultan ökörködni és "lemenni gyerekbe"?

Ha képesek vagytok fiúnak öltözve chippendale táncot lejteni a barátnőiteknek születésnapjuk alkalmából, az infantilizmus vagy csak jófejség és móka, kacagás? És ha sikítva éneklitek a legcikibb slágereket? Vagy ha szupermenként ugrálsz a zuhogó esőben, csak hogy teljesítsd a játékban rád szabott "feladatot", akkor vajon gyerekes vagy, vagy gyerek vagy?! Vagy egyik sem?...

Bár voltak pillantok, mikor nem vállaltam volna fel magam akárki előtt, de pont emiatt szólt ez a hétvége a barátságról! Azt csináltunk, amit akartunk, nem volt mellébeszélés, nem volt feszengés, vagy megjátszás, mindannyian nyitottak, szabadok és önfeledtek lehetettünk ebben a pár napban. És nagyon őrültek...



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. jún. 23. 10:18)
címkék: és kategóriák: szösszenetek - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !

Fel a vitorlákkal

Bár a "virtuális dokumentáció" elmaradt, az életem zakatol: beindult a nyár! Hétvégén vitorlázni voltam, azt hiszem, ez elég menő :) Soha nem vitorláztam még, a vízért sem vagyok annyira oda, de magamon is túltettem vasárnap: lubickoltam a vízben és ugráltam a hajóról. Ezek szerint a víz-fóbia legyőzhető.

Tegnap este pedig színházban jártam. Augusztus Oklahomában. Nagyon beteg darab, de (épp ezért) életszagú. Papp Vera, a gyógyszerfüggő anya szerepében hatalmasat alakít, és olyannyira átélte a szerepét, hogy még akkor is zokogott, mikor a közönség vastapssal ünnepelte.

És ahogy az lenni szokott, egy felhőtlen, vidám hétvége után fájdalmas a hétköznap: nyűgös vagyok, és kedvtelen.
De már csak pár nap és újra Balaton!!!



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. jún. 16. 13:50)
címkék: és kategóriák: Közzé-lett - 1 komment >>> Főoldalra ajánlom !

A Dohányos Nő

illusztrációMúlt szerdán lettem figyelmes rá, amint fekete napszemüvegében sétált a sarok felé, felém, aki ott álltam többed magammal szokásos reggeli pózunkban táskánkba kapaszkodva, álmos tekintet, nyak jobbra-balra imbolyog, elmékben kérdés: a buszt vagy a villamost?

Dohányzott. Nem esett jól. A reggeli cigarettáimra gondoltam, amiket még a gimi felé útközben elszívtam és amik bűzösen csorogtak rá ujjaimra, arcomra, tüdőmre. és amiktől megszédültem a kora reggeli napsütésben. Már nem dohányzom reggelenete. 

Ma reggel is láttam, egészen közel álltam meg mellette (most ő volt ott előbb, dohányzott). Harmincnégy év körüli lehet, vállig érő, fekete haja van, fekete, strasszos szandál, fekete, vékony szárú nadrág, fekete, flitteres felső és fekete ing volt ma rajta. Egy szé,p fekete lánc is lógott a nyakában, hajába túrta fekete napszemüvegét, láttam a szemeit. Táskás és puffadt, alul vastagon kihúzva feketével. Összességében jól mutatott a nő a sok fekete ellenére, de arcát mélyen szántották a ráncok: a szeme alatt kettő és a szája mellett a nevető. 

Együtt mentünk át a zebrán és ahogy kissé elém lépett, egy szellő orromba terelte az illatát: édes-füstöset! Ismerem ezt az illatot! Nagynénémnek volt ilyen illata mindig, édes parfüm keveredik a füsttel és olyan bódító, nehéz illattá érik össze. Nem büdös, csak nehéz, de semmiképpen sem friss és üde. Mint egy bársony bútorokkal megrakott szalon, ahol a pamlagon heverő vaskos nőknek feketét szolgálnak fel a frakkos pincérek, s ők maguk cifra karikát gombolygatnak szipkáik végivel! Olyan illat ez. Bár annak, aki nem dohányzik biztosan borzasztó, és akinek nem volt bársony kanapés nagynénje talán még annak is, de nekem így kedvesnek hatott,sőt, nosztalgikusnak ugye.

De ha ismét belegondolok abba, amit egy sorral feljebb leráztam magamról, hogy mit érezhet a nem dohányos, fehér falak közt, fa keretes, zöld huzatos szófán döngicsélve limonádézó szabad ember, hát szégyenkezem. Sokszor szeretnék én is odaülni közéjük és általában reggelente ott fogyasztom a mézes tejem, aztán napközben a folyosón róvom a köröket és a bársony-szoba ajtajánál el-eltűnödöm, majd a fehérhez tipegek, de este kérlelhetetlenül nyújtózom el én is egy pamlagon és a bársonyba süppedve hagyom, hogy megkorbácsolja testemet az az édes, az a füstös...az a fekete... 



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. jún. 3. 9:31)
címkék: cigaretta, dohányos, kanapé, nő, reggel és kategóriák: szösszenetek - 1 komment >>> Főoldalra ajánlom !

Befűzve

Bár  a velvet.hu-ról írtam már lesújtó(?) posztot, de ma igazán érdekes cikket ajánlott figyelmembe Gigi (végülis nem a cikk érdekes a maga velős két mondatával, hanem a téma és a fotók :)

" Francesca Lanzavecchia olasz formaterevező. Diplomamunkájában is gyógyászati segédeszközökkel foglalkozott, ezeket a szigorúan funkcionális, betegségekhez, deformitásokhoz kötődő tárgyakat tölti fel humorral, sőt, szexxel." - velvet.hu


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hát nekem sajnos nem ilyenek voltak...8-9 évesen kaptam az első fűzőmet, az vmi ilyesmi volt( cici-lyuk nélkül, mert akkor még nem volt minek:):

Később kaptam a durvított verziót: elől három fémpánttal -én a robot-, és azon lyukak is voltak, hogy szellőzzön a bőröm. Aztán már "cici-lyukast is kaptam, mikor...mikor már volt minek. 

Szóval ezek a csinibb kiadások nem tudom, mennyire funkcionálisak , de mindenesetre a látvány mégis csak jobb, mert nem olyan fasza , ha darth vadernek érzed magad.

(aki RSSben kapja, bocsi a sokszori küldésért, technikai hibát próbáltam kiküszöbölni.sikerült ötödszörre.)



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. máj. 29. 11:48)
címkék: és kategóriák: Közzé-lett - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !

MAKRÓÖKÖNÓMIA

Szobafogságra ítéltem magam a mai napon. Egyetlen vizsgám van még: MAKRÓÖKONÓMIA. Csak így, nagybetűsen, zöldes, nyúlós árnyékot vetnek a betűk: mumus. Azzá nőtte ki magát. 

Pár hetes dacommal küszködve ma nekiültem(/feküdtem, hasaltam, guggoltam, térdeltem). Egy csöpp szimpátiát kezdek már érezni a tárgy iránt, de félelmem, és hitetlenségem árnyékot vet sokszor erre a csepp reménysugárra, ami megértéséhez vezető útra vetül. Küszködöm.

Küszködöm és kibambulok a széttárt ablak szárnyain túlra, oda ki, a napsütésbe és nyár illatba: hívj már fel! És felhívott. Este 9-kor, mikor épp a halszeleteket fűszereztem - pótcselekvés. Bevonzottam. És már fel is kaptam a papucsom, aztán rohanás le a Tikibe, ők már ott ücsörögtek. És még csak lelkifurdalásom sem volt, hogy a könyv felett kellene gubbasztanom. Egy pohár bor után meg már...ennem kell, holnap meg már úgyis dolgozom, valaki segíthetne már...



 
 
0 (0)
Jelentkezz be a szavazáshoz!

írta: imola (2009. máj. 25. 22:17)
címkék: és kategóriák: megamimégvan - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !
Régebbiek | Végére »