Keresés
Régi bejegyzések
- Jelen
- 2011. november
- 2010. június
- 2010. május
- 2009. június
- 2009. május
- 2009. április
- 2009. március
- 2009. február
- 2009. január
- 2008. december
- Az összes »
Linkek
- Sasipasi fotóblogja
- Bazsy fotóblogja
- FJ page
- OMKAMRA
- Bozsits
- Sire blog >>>
- freeblog főoldal
- freeblog admin
Források
Szombati idill és a meglepő termék kapcsolás
Már jócskán a levegőben van a Karácsony Szelleme - szegény öreg a szokásos gömbökkel már be is tántorgott minden áruházba.
A mi környékünkön is fel-feltűnik: a Kiss János altábornagy utcában már kipakolták a karácsonyig tartó vásárt, finom illatok siklottak a metsző hidegben szombat délelőtt, mikor a Háziasszonyka útnak indul az aznapi betevőért.
Pár hete nyílt egy Coop ABC az említett utcában, a Böszörményi túloldalán, köpésnyire a Match-tól. A nosztalgia és a mérsékeltebb árak reménye odacsábította paratika Háziasszonykánkat.
Csinosan berendezett bolt, két, fekete eladónő szorgosan árcédulázik, meglepően széles választék mindenféle magvakból, száraz hüvelyesekből, granulátumokból, teljeskiőrlésű termékekből. A pultnál várnia kell, az előtte lévő magas férfi még egy ujjnyi Edamit kért. A hentes - sötétbőrű, kedves szemű férfi - forralt borral kínálja, miközben átnyújtja a papírba csomagolt darabot, majd a Háziasszonykára néz, aki bőszen méregeti a sajtkínálatot.
Kis idő múlva karácsony illatú forralt borral kezükben beszélgetnek. A hentes elmondja, hogy sosem ivott egy csepp alkoholt sem, mire az Háziasszonyka hitetlenkedve kérdezi a receptet és jókedvűen melegíti kezeit a pohárral. A magas férfi sután kortyolgat. A Szamovárból apró cseppekben csöpög az arany színű bor. A Háziasszonyka egy nem feltűnő mozdulattal elzárja, mikor a kukába dobja a műanyag poharat és szép hétvégét kíván, mint a jó szomszéd.
- a hentes feltehetően nem hentes volt, hiszen a pultban nem friss feldolgozású árut tartottak, ez persze nem befolyásolta a róla kialakult képem, ahogy az sem, hogy feltehetően arab érdekeltésű az üzlet.
címkék: bevásárlás, Coop, karácsony, szombat, vásár és kategóriák: MARKETing - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !
ÉS-versek meg reggel a villamoson (alcím: társas magány)
Tegnap kaptam két verset az Élet és Irodalomból, tovább is adom, nekem tetszenek.
Ma reggel a villamoson volt csak alkalmam elolvasni őket és véletlenül hangosan felkuncogtam, aztán gyorsan körbe pillantottam, de nem zavartam meg senki nem törődömségét - szerencsére.
A mellettem ülő srác is vadul olvasott az ipad-jén, pedig kedvem támadt volna beszélgetni vele. Aztán már a Magyar Narancs cikkeit bújta, amikor felszállt egy kislány nyuszis sapkában: nagy rószaszín nyuszifülek voltak a fején. Majdnem megböktem azt a geek szörnyeteget mellettem, hogy nézzen már oda, milyen cuki az a nyuszi, de nem mertem. Most jobb volna, ha öregek lennénk - gondoltam - ők olyan könnyen szóba elegyednek egymással! Persze mindig az egészségi állapotuk a bemelegítés.
Igen, ez határozottan tetszik a időslétben: majd jól leszólítok mindekit 60 felett. Addig meg postolgatok Facebookra...
címkék: Facebook, ipad, Magyar Narancs, posztolás és kategóriák: kultúr - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !
Kifüstölve
Ha feltaláló lennék, feltalálnám a REBREATHER-t, amin ha átsétálsz, kiszívja a ruháidból, hajadból, bőrödből, pórusaidból és tüdődből a dohányfüstöt, hogy hazaérkezés után egyből ágyba dőlhess mindenféle szagtalanítási akció nélkül. (Közvetlenül az ajtófélfába lenne beépítve.)
címkék: cigaretta, dohányfüst és kategóriák: - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !
A függőségről
(Ez ugyan nem érinti most közvetlenül a Bolodogságtervem "tematikáját", de szeretnék megosztani egy igen elgondolkodtató jelenséget, hátha más is járt már így.)
Hétköznapi szóhasználatban a függőség szót a ragaszkodás, hozzászokás, szükséglet értelemben használjuk. A függőség jelenségének önmagában nincs pozitív, vagy negatív értéke, jelentését a kontextus adja, például a függőség egy csecsemő számára a túlélést teszi lehetővé – ez Fairbairn szóhasználatában az infantilis függőség. Amennyiben az érett függőségbe való eljutás sérül, kóros függőségi állapotok, illetve kóros függetlenségi állapotok alakulnak ki.
A szenvedélybetegség – másként addikció vagy kóros szenvedély – hátrányos helyzetbe hozhatja az érintett személyt és környezetét is, mivel kényszeres viselkedési mintákból áll, melyekben a viselkedés irányítása, abbahagyása sikertelen. Pszichológiai értelemben véve a kóros szenvedély azt jelenti, hogy egy a hétköznapokban elterjedt és normálisnak vagy csak enyhén deviánsnak látszó viselkedésmód mintegy elszabadul, dominánssá válik. /Wikipedia/
A függőség témaköre konkrétan 1,5 éve foglalkoztat. Jéé akkor állt le teljesen az alkoholfogyasztással és 10 hónapja pedig a dohányzással. Nyilván hosszú az út, amíg valaki idáig eljut, neki mondjuk 15 év volt.
Korábban imádtuk a minőségi pálinkákat - több fajta volt mindig itthon, kaptuk barátoktól, rokonoktól. Szerettünk itthon meginni 1-1 pohár bort esténként - ami rendszerint egy üveget jelentett - és órákat beszélgettünk cigarettázgatva.
Amióta Jéé nem használ semmilyen kábítószert, az én fogyasztásom is látványosan csökkent, de nem az ő nyomására. Hanem egyszerűen attól, mert felnyitotta a szemem, hogy valójában mit is művelünk "iszunk egy pohárral" és "csak egy utolsó cigit" címszavak alatt.
(De hozzá kell tennem, hogy én még vissza-visszavágyom az édes-mérges tudatlanságba és sokszor szemlehunyva művelem őket, de már egy piros felkiálltójel minde esetben felvillan, ha értük nyúlok.)
Aztán ma reggel, amikor éppen e-mailezgettem egy ismerősömmel, kifejtettem neki, hogy milyen borzasztó lelkesedéssel tudok viseltetni bizonyos dolgok iránt. Most éppen a Twilight Saga-ra álltam rá, mert kaptam jegyet a szerdai premierre, úgyhogy megnézem az első három részt. Tegnap el is kezdtem és onnantól kezdve kész! Elkezdődött az őrület.
Ezzel ébredtem, már kigoogliztam egy csomó infót róluk, a szereplőkről, kulisszatitkokat a filmről, szóval rendesen körüljártam a témát és tapsikolva néztem végig ezt a bárgyú, bár helyenként izgalmas sztorit, ami a tini világfájdalom egyik szépen megkreált példája, vámpír sztoriba burkolva.
Most reggelre szinte már idegesítően ekkörül jártak a gondolataim, amikor az jutott eszembe, hogy legyen már szerda és akkor már nem is akarok ezzel foglalkozni! Hoopá! Erre lettem figyelmes.
És ezt nemrég egy sorozattal kapcsolatban is éreztem: eleinte minden reggel örömmámorban úsztam, hogy majd megnézhetem a sorimat, aztán két hét után, már kezdett terhes lenni, mert sok időmet vette el, de nem tudtam leállni, mert vitt a sztori, pedig már egyre idegesítőbbnek találtam a helyzetet, amibe belekavartam magam, úgyhogy egyik reggel úgy döntöttem: kész, vége, ma nem nézem tovább. (Más kérdés, hogy Jéé puszta szeretetből megszerezte nekem az egész évadot absztinenciám 10.napján, de letekertem 6 óra alatt a fontosabb részeket, amiket nem láttam még. Utána mondjuk olyan voltam, mint akinek kiszívták az agyát és cserébe belepakolták a teljes díszletet...)
Szóval vannak ilyen tiszavirág életű, de annál intenzívebb kis sztorijaim, amik jó nagy hülyeségek és ki tudja, mennyire kártékonyan! (Erről majd legközelebb írok.) Most ezt az egy mondatot fogom kiírni mindenhová, mert ez talán más aspektusba helyezi a függőséget és egy kulcs lehet az elengedéséhez...
"Az infantilis személyiség "fixált" tulajdonsága a függőségre való készség."
címkék: addikció, alkoholfogyasztás, borozás, dohányzás, elengedés, függőség, függőségre való hajlam, infantilis személysiég, leszokás és kategóriák: Boldogságterv - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !
Bevezető: Válasz Gretchen Rubinnak
Bevezető
2011.szeptember 10., Castelsardo, Szardínia
Kedves Gretchen Rubin,
boldogságterved 4. hónapjában járok, tegnap kezdtem a kötetet. Itt ülök a szardíniai Castelsardoban, egy pompás kis teraszon. Nászúton vagyok Jéével, akinek több ízben is felolvastam már a soraidat és minduntalan bele akarom látni Jamie-be...Tudod, muszáj azonosulni a főszereplővel, hogy átéld a „mozit”.
Akárhogyis, most te vagy a főhősnőm! Aztán kibogoztam, hogy azért érzem így, mert rajtad keresztül eljutok önmagamhoz.
Eleinte bele-beleolvasgattam: csak semmi elragadtatás! Aztán muszáj volt úrrá lennem folyamatos rivalizálásomon veled, ha tovább akartam olvasni a gondolataidat, mert akkor nem csaphattam le – mélyen leplezetett – sértődöttséggel a könyvet.
Sértődött voltam, képzeld! Azt éreztem, hogy ezt miért nem én írtam meg? Miért nem előbb írtam le , mint ez a nő? És különben is, mi ez a hatásvadász, amolyan”cuki” kis borító? Én már nem akarnék ilyen borítót, hanem valami „letisztultabbat”! (Amúgy nagyon szép a magyar borító, azt hiszem, elsősorban ezért is kaptam az anyukámtól születésnapomra.) Szóval így kezdődött a „románcunk”. Szuperellenállás és szuperféltékenység.
Aztán ott tartunk – szeretnélek tájékoztatni -, hogy már az első 2 napomat nagyon vidámmá tetted, sőt, elmélyítetted – bár jelzem, néhol még ellenállok...Főleg ma éreztem azt, hogy ez a nő nekem ír, bármily „cikin” hangzik is ezt beismernem annak tudatában, hogy hányszor hallgattam ezt lenézően a hiperszuper tréning könyveket, életvezetési útmutatókat olvasóktól. Na de ez nem az! És nem is az, amitől tartottál –legalábbis a 3. fejezet környékén írsz a kétségeidről. Pontosan értettem azt, amikor a „bennső kritikusaidról” írsz, mint kötözködő arctalan tömegről. És akkor ezúton üzenem nekik – ha még léteznek -, hogy van létjogosultsága a boldogságtervednek és van célcsoportja!
Az utóbbi időben többször éreztem indíttatást, hogy elmenjek egy személyiségfejlesztő tréningre, vagy többet írjak, többet foglalkozzam magammal. Tehetségesen elodáztam ezideáig. Aztán megkaptam a könyvedet, amit a már említett fenntartással fogadtam, de azt már tudom magamról, hogy az esetek többségében, amit hárítok, az működik igazán.
És ez most is bebizonyosodott. Mert nem nekem szólnak a Bridget Jones-típusú könyvek, sem a Hogyan legyünk sikeresek a munkánkban vagy Hogyan fogyjunk le 10 kilót. Mert van párom és boldogok vagyunk, sikeres vagyok a munkámban és nincs rajtam 10 kiló súlyfelesleg sem. Viszont a boldogság fokozható és tökéletesíthető. Egyvérű a párkapcsolattal, aminek nem a megszerezni az oroszlánrésze, hanem a megtartani és fenntartani.
Kapcsolatunk során, amikor lankadt a figyelmem Jéé iránt - hiszen nem mozgatott már a vadászösztön-, mindig figyelmeztettem magam arra, hogy ez nem tart örökké, háló! Ezért küzdeni és tenni kell. És motiváltságomat növelendő észben kellett tartanom, hogy a megszerzésnél csak a megtartás a nagyobb kihívás. Úgyhogy fejldés, fejlődés, fejlődés! (már májusnál tartok, szóval stílszerűen: nekem azt hiszem, ez a hobbim.) Fejlődés-függő vagyok!
Alapvetően kevés embertől fogadom el, amit tanácsol, javasol. Nálam – és ezt gyermeki lelkem dacolásának vehetjük még -, nagyon sok múlik a tálaláson. Nem bírom a nagy megmondókat, a tanácsokat osztogatókat. Inkább szeretem a visszafogott bölcselkedőket vagy akik saját példájukon keresztül próbálják átadni a tudást. Magam is igyekszem ezt alkalmazni, amúgy is utálom az általánosítás, jobb szeretem az E/3. (Egy kommunikációs és személyiség fejlesztő tréningen tanultam meg, hogy mellőzzük az emberek általában-t, amikor valójában egy saját, személyes tapasztalatunkat vetítjük ki a többségre.) A te írásodban ezt borzasztóan nagyra értékeltem, hogy tartod magad ahhoz, hogy ez a te boldogságterved, ami mellesleg például szolgálhat másnak is a saját boldogságtervéhez. Olykor teszel egy-egy talán másnál ez úgy lehet kezdetű javaslatot, de nagyon intelligensen és csak pár mondatban. És máris biztosítva van az esetleg elbizonytalanodott olvasó arról, hogy ez nem egy magába gabalyodott írónő öntömjénezése, hanem ennek célja van, akár egy példabeszédnek – a lehető legjobb értelemben. Szóval hozzám ezért értek el a szavaid.
Továbbá tetszik a stílus is. A sajátomnak érzem. Elég lendületes, de nem felszínes és a szerző itt-ott megvillantja okos humorát. (Az eddigi kedvencem: „...és átvágtattam a szobán, hogy megöleljem. (Februárban megtanultam, hogy az ölelés felvidít.").
Ma reggel fél 7-kor keltem és alig vártam, hogy kiüljek a teraszra a reggeli fényáradatba és folytassam az írást. A fejemben párbeszédek tömkelege zajlott le. Elképzeltem, hogy majd megjelenik a Válasz Gretchen Rubinnak című könyvem angolul is és te megveszed – vagy küldök egy példányt, az jobban imponálna – és majd találkozunk, elmegyünk hozzátok Jéével, hozzád és Jamiehez meg a lányokhoz. Aztán este , lefekvés után az ágyban fekve a szobáinkban beszélgetünk a férjeinkkel a kialakult szituáció kínosságáról...vagy az is lehet, hogy úgy járunk, mint Julia and Julia...
Bárhogy is lesz, mostanra gondolatokat adtál és még többet gerjesztettél bennem és ez jó. Biztos köze van ehhez a szabadságnak, a pihenésnek is, mert az otthoni életemben valamiért lefojtom az efféle vágyaimat, érzéseimet. A gondolataimat átállítom a célirányos módba és lenyomom a hetet, aztán a következőt, majd a következőt....
Mikor a Facebook-on like-oltalak döbbentem rá, hogy micsoda brandet építettél fel a boldogságterved köré! Lenyűgöző!
Vágyom rá, hogy én is valami egyedit hozzak létre, valamit, ami hasznos és előrevisz. Addig is viszont nekilátok a saját Boldogságtervem kidolgozásához, Gretchen Rubin után szabadon. (És mindenesetre egy vaskos paragrafust fogok szentelni a „Mások sikerei ne vessenek vissza, hanem inspiráljanak!” parancsolat alatt...)
címkék: boldogság, Boldogságterv, Grecthen Rubin, könyvajánló, The Happiness Project és kategóriák: Boldogságterv - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !
Re-started, kezdjünk egy jó könyvvel!
Előszó
Nagyobb kihagyás után blogom folytatását egy könyvajánlóval fogom kezdeni. Illetve annál azért többről van szó, mondjuk úgy, hogy egy projektet ajánlok, amelynek kidolgozását lépésről lépésre a saját bőrömön szemléltetek. Hívjuk Boldogságtervnek!
Gretchen Rubin azonos című bestsellerét szepotemberben olvastam el és már az olvasása közben írásra késztetett. Míg kiolvastam, meg is írtam a Válasz Gretchen Rubinnak reflexiómat (amelynek angol verzióját el fogom küldeni a szerzőnek).
Gretchen Rubin egy évig tartó boldogságtervének megvalósítása komolyan átgondolt rendszer szerint épül föl. Havonta egy újabb témakörre összepontosítja a figyelmét, így vizsgálja meg életének 12 legfontosabb tényezőjét. Havonta tesz új fogadalmakat, amelyeket tovább gördít a következő hónapokra is és így tovább. Fejlődni akar: először megállapít, aztán elemez, majd megold és következetesen odafigyel a konklúzióra, figyelmezteti magát, hogy amit eddig elért, annál már ne is adja alább. És közben csalódik és olykor belefárad, de kűzd, nagyon kűzd és rengeteg pozitív élményt gyűjt saját személyisége alaposabb megismerése közben. Nem elérhetetlen a cél, csak jobbá szeretné tenni az életét, de egy fontos felismerést mindig szem előtt tart: nem másokat, hanem önmagát akarja megváltoztatni.
címkék: boldogság, Boldogságterv, Grecthen Rubin, könyvajánló, személyiségfejlődés, The Happiness Project és kategóriák: Boldogságterv - még nincsenek kommentek >>> Főoldalra ajánlom !
5. napja nem gyújtottam rá - önvallomás
Már merem nagy dobra verni, most már túl vagyok a felén!
Múlt hétvégén egy vidéki ház teraszán borozgatva, beszélgetve, vagyis beszélgetve borozgatva és dohányozgatva született meg az elhatározás, hogy 7 napig nem gyújtok rá! Hét nap már kellően hosszú, hogy leteszteljem függőségem intenzitását. A tél folyamán már volt rá precedens, hogy 1 nap ne gyújtottam volna rá, de amióta itt a tavasz, a nyár, a nyájszellem bennem is markánsabbá válik és nem hagyok ki egy "kimegyünk cigizni a teraszrát?"- sem.
7 éve dohányzom. Ami annyit tesz, hogy a magamban kialakult kép önmagamról is a dohányzó nő képe. És hogy milyen az? Lássuk...Vagány, laza, bohó és persze minden dohányos cinkos-társa valahol - de leginkább ugye gyenge, függő, nőietlen.
A világ férfijainak majdnem fele dohányzik!Nőknél 20% körül, és úgy ánblokk Magyarország viszi a pálmát! Azt hiszem az a legfélelmetesebb benne, hogy elhiszed, hogy jó, hogy nekem úgy se lesz bajom tőle, hogy ez egy életérzés és a fekete-fehér filmek...
A dohányzásnak erős társadalmi szerepe is van. Kiválóan működik, mint apropó! Úgy mondanám, hogy a dohányzás maga a klasszikus APROPÓ! Például adódhat úgy, hogy látom, a teraszon többen dohányoznak. Valamelyikkel lenne is megbeszélni valóm, de nem akarok direktbe odarontani -éppen az ebéd utáni kávéját szürcsöli és az evés utáni emésztő-cigijét szívja-, hát kimegyek én is rágyújtani. Úgy mondanám, feltűnés nélkül megjelenek a színen. De ha már beszélgetésbe elegyedtünk - pl kérek tüzet -, akkor by the way rá tudok térni a tárgyra. Ezt már párszor utólag kielemeztem, és igen, ez történik.
Idegességből nem szoktam rágyújtani. A cigarettázás nálam a jutalmazás szimbólumaként működhet. Mint a bulémiásnak, aki megjutamazza magát egy hatalmas süteménnyel. Én imádok -tam- leülni egy pohár jóféle vörösbor mellé, elővenni a dobozból a cigarettát, meggyújtani és beleszívni az első slukkot...Ezek olyan beidegződések, amit nagyon nehéz kiölni illetve helyettesíteni. Hogy soha többet ne gyújtsak rá, nem tudom elképzelni, de hogy kevesebbet szívjak, azt igen. Nyilván a jutalom mivoltát erősíteni fals dolog, de hátha éppen erre van szükségem! Ha ezt domborítom ki, akkor megválogatom azokat a pillanatokat, amikor rágyújtok, kvázi megjutalmazhatom magam. A "feleslegesen elszívott" cigizéseket kellene redukálni, azokat, amik nem is esnek jól, nyilván már a fél órán belül a többedikek és csak, mint közvetítő közeg gomolyognak két ember között...
Azért jó volna nem dohányzó nőnek lenni.
címkék: dohányzás és kategóriák: - 3 komment >>> Főoldalra ajánlom !
Lomtalanítás - magyarázat nélkül újra...
Itt Pesten egészen különösen zajlik a lomtalanítás. Emlékszem, jó pár évevel ezelőtt, mikor első alkalommal tapasztaltam egy esti séta közben, hogy a körutat két oldalról elönti a hulladéktenger. Bizarr látvány. Hát még a lobbi!
Kikerekedett szemekkel cikáztam a lomok között két -komótosan sétáló- pesti barátommal, mikor is felszólítottak, hogy a kisasszony mit akar és kétezer lesszives a bőrpuffért! Na de volt vér a pucámban, ne haragudjon már, de éppen annyi jogom van hozzá, mint... - de eddigre két oldalról belémkarolva húztak el a barátaim még nagyobb meglepettségemre. Szóval így megy ez itt!
Első lomtalanítós élményemnél is bizarrabb volt az elmúlt egy hét kirajzása. Budán lakom a 12.kerületben, nem sokszor találkozom itt hajléktalannal vagy ha igen, azt az egy-kettőt már ismerem, de nyugodt környék ez, rendes és tiszta. Aztán körülbelül egy hete megéreztek a zsigulik, majd gyereket hurcoló cigányasszonyok kezdtek szállingózni és az egyik pasas be is rendezkedett a házunkkal szemközti játszótér kerítéséhez. Nyugágy, mellette a földön mécses, ez-az és egy földbe szúrt pálcika, végén Micimackó formájú lufi, vihar esetére - ami ugye jócskán volt a napokban - takarófólia. A sajnálat és ridegség-borzadás kavargott bennem. A hatalmas esőzésekkor oda-odamentem este az ablakhoz és figyeltem az elmosódott kék fóliát. Két napja nyitott ablaknál aludtunk. Hallottam, ahogy köhécsel. Furcsa, gondoltam, mi itt a csíkos takarónk alatt, ő meg pár méterrel lentebb a kempingágyon, mintha mellettünk feküdne, aztán elaludtam ezzel a gondolatommal...
Ma délutánra felbolydult az egész környék! Siettem haza, nehogy a fiúk olyat is lehozzanak a padlásról, ami nem kidobandó. Az utca tele volt emberekkel, minden kupacnál egy-egy strázsa kezében fém "piszkabottal", a Ladák konvolyokban érkeztek a Böszörményiről. Hopp, és a piros utazó táskám ott figyelt a házunk előtti kupac tetején, amott meg a gyertyatartó, amit Hágából hoztam, mellette meg a hálótárs. Hát elég csúnya és mocskos. A fiúk ekkor léptek ki a kapun, nevetve mutatom nekik a dolgaimat. Kicsit álltam még ott, mintha nézelődnék, rágyújtottam és a napszemüvegem mögül figyeltem. Ő is odasandított zavartan. Krákogott egyet, odafordultam és ő a piszkos kezével odanyújtotta a gyertyatartót. Köszi, mosolyogtam.
Este van. Fekszem az ágyban a nyitott ablaknál. Ő lent kalapál. Holnapra már biztos elmegy, vándorolnak tovább, de ma még a gyertyafénynél kalapál...
címkék: lomtalanítás és kategóriák: szösszenetek - 2 komment >>> Főoldalra ajánlom !
Good Bye, Jacko!
Steven Spielberg: „Ahogy nem lesz több Fred Astaire és Elvis Presley, vagy Chuck Berry, nem lesz soha többé Michael Jacksonhoz hasonló. Tehetsége, vonzereje, rejtélyessége legendává teszi őt.”
Mikor ma reggel az előttem ülő hölgy Metropolitan-jának elején megláttam Jacko arcképét és a "Jacko elment" feliratot, kirázott a hideg, ledöbbentem. Semmi sem örök!- ez volt az első gondolatom. Jackson ott volt, amikor én még csak pisis voltam, és később Fred Astaire-rel együtt szállóigévé vált, hogy : "Hé, benned egy Michael Jackson veszett el!", aztán ott volt a nyaralások alkalmával,mikor együtt táncoltunk unokatestvéreimmel a "dobos számra" - persze akkor még fogalmunk nem volt a szövegéről sem, csak ösztönösen jó volt rá mozogni a magunk kreálta "diszkóban" és Michael Jackson -bár nyilván nem gondoltam rá nap, mint nap, de Ő ott volt a tudatomban, mint mondjuk Madonna. Nem figyeltem a sztárpletykákat róla, nem voltam hatalmas rajongója sem, de tudtam, hogy ki Ő, tudtam, hogy egy élő legenda és tudtam, hogy Ő mindig ott lesz...és hát mégsem...
Döbbenetes, hogy pont a DM kapcsán kezdett el foglalkoztatni ez a világsztár jelenség és a "halhatatlanság", erre ma kapjuk a hírt, hogy elhunyt egy idol, akiről mind-mind elmondható az, amit korábban a DM-ről írtam, hogy előremutatott, hogy stílust teremtett, hogy milliók rajongása övezte őt és milliók életében volt meghatározó ez az előadóművész (is).
címkék: elhunyt, Jackson, Madonna, Michael, sztárok és kategóriák: Közzé-lett - 4 komment >>> Főoldalra ajánlom !
Gyorsan múló divat?
A Depeche Mode rácáfolt a saját nevére: nem a "gyorsan múló divat" kategória!
Volt két nemzedék, akiknek "cure-osnak" vagy "mode-osnak" lenni még maga volt az identitás. Az őket követő generációnak már nem úgy és nem azt jelentett a Mode -akiknek jelentett még valamit egyáltalán?-, de ők is érezhették a DM erejét, érezhették azt, hogy ez a banda előremutatott és olyat hozott létre, ami korábban nem létezett (és a mai napig is "szalonképes"). A Depeche Mode fogalommá vált és tegnap este, 29 év után is közel negyvenezres tömeg tombolt rá a szakadó esőben. Gyönyörű látvány volt, mikor a kigyúlt reflektorok kereszttüzében felemelt kézzel széttapsoltuk az esőcseppeket.
Én ahhoz a bizonyos "következő" genercióhoz tartozom. Nem voltam mode-os, tizenévesen talán még nem is ismertem őket. Nem kötnek emlékek hozzájuk. Sosem voltam nagy rajongó. Nem öltöztem "egyenstílusba" sem. És talán nem is tudnék olyan meghatározó együttest mondani a kamaszéveimből, akik hasonló kaliberűek lehettek, mint a Depeche Mode.
Vajon a mai huszonévesek életéből teljesen kimaradt az efféle rajongás? Vagy csak az enyémből?
Talán nem. Voltak rocker csoporttársaim, akiknek biztosan megvoltak a példaképeik, favorizált rock bandáik és magukon viselték a "rocker-jegyeket" és ott voltak a repperré avanzsáltak csapata is, no meg az "i love deep-esek".
Hogy az öltözetem nem tükrözte a zenei ízlésemet, abban biztos vagyok. Azt hiszem a környezetem és a családom által a zenei paletta egy olyan széles spektrumát tudhattam magaménak, ahol a népzene mellette a könnyűzene, az elektronikus és minden más jól megfér egymás mellett.
Letűnt volna a világhírű, "többgenerációs" együttesek kora? És ha igen, miért? Talán már nincs új, ezért nincsenek stílusteremtő, előremutató bandák és az egyre minimálabb felé csúszunk vissza? Hol vannak a nagyok?
(folyt.köv.:)
címkék: és kategóriák: kultúr - 12 komment >>> Főoldalra ajánlom !
Utolsó kommentek
- 5. napja nem gyújtottam rá - önvallomás, gesztenye: nekünk vizsgaidőszakban van "para-szál" (vizsga előtt), "győzedelmi-szál" (utána) :) igen,... »
- 5. napja nem gyújtottam rá - önvallomás, imola: hát nem megy az úgy...kis lépésekben, de biztosan. »
- 5. napja nem gyújtottam rá - önvallomás, Antibaby: Ó, azt hittem, örökre leállsz vele... »
- Lomtalanítás - magyarázat nélkül újra..., imola: Szia! El kellett teljen egy kis idő...és köszönöm, made my... »
- Lomtalanítás - magyarázat nélkül újra..., G.A.: Jó, hogy újra írsz. Ezért és a bejegyzésért magáért kitettem... »
Legtöbb komment
- Te milyen színű vagy? (26)
- Gyorsan múló divat? (12)
- Conflict diamonds (11)
- MacBook (10)
- Magyarország, én így szeretlek! (8)
A legjobbak
Kategóriák
- Boldogságterv (3)
- katonadolog (3)
- kedvesek (10)
- Közzé-lett (8)
- kultúr (9)
- MARKETing (3)
- megamimégvan (18)
- nap, nap után (32)
- szerelmesem (1)
- szösszenetek (15)
